Kis Lili és a Csillagtánc Csodája 3. rész

6. Fejezet: A Titokzatos Hegyek Árnyékában

Amint Lili és barátai a hegyek felé vették az irányt, a táj egyre szebbé és szebbé változott. A magas fák árnyékában hűvös szellő fújdogált, és a távoli hegyek hatalmas tömbjei lenyűgöző látványt nyújtottak.

„Ez a hely biztosan tele van rejtélyekkel és csodálatos kalandokkal,” mondta egy fiatal mókus, miközben ugrándozva követte a többieket.

Ahogy a nap kezdett lenyugodni, a hegyek árnyékai hosszabbak lettek, és a táj egyre titokzatosabbá vált. Egy szűk ösvényen haladtak tovább, mely a hegyek felé vezetett.

„Vajon hol találhatjuk meg a drágakövet?” kérdezte egy kíváncsi őzike.

„A bölcs bagoly azt mondta, hogy a nap első sugarainál” válaszolta Lili. „De milyen úton kell elindulnunk?”

Egyszer csak egy halk, rekedtes hang szakította meg a csendet. „Kik vagytok ti, és mit kerestek itt a hegyek között?” kérdezte egy öreg, megviselt róka, aki egy kőszikláról figyelte őket.

Lili elmesélte neki a küldetésüket, és a róka bólogatva hallgatta. „A drágakő a Nap Kapujánál van, ahol a hegy csúcsai összeérnek. De vigyázat, az út veszélyes és tele van próbatételekkel.”

„Köszönjük a tanácsot,” mondta Lili. „Készen állunk a kihívásokra.”

Az éjszaka beálltával a csillagok kivilágították az utat, és a társaság folytatta az utazást. A hegyek lábánál egy tó partjára értek, ahol egy óriási, bölcs teknős várta őket.

„Szeretnétek átkelni a tavon?” kérdezte a teknős.

„Igen, a hegyek felé tartunk,” válaszolt Lili.

„Akkor készüljetek fel egy próbára,” mondta a teknős. „Csak azok kelhetik át a tavat, akik meg tudják osztani a legnagyobb tanításukat.”

Minden állat sorban elmondta, mit tanult az életben. Lili története a barátság fontosságáról szólt, míg a többiek az erdő titkairól, a bátorságról és a szeretetről beszéltek.

A teknős elégedetten bólintott. „Jól van, ti valóban méltók vagytok az útra. Átkelhettek a tavon.”

A csillagfényben csillogó tavon átkelve, Lili és barátai újra szilárd talajra léptek, és folytatták az utat a hegyek felé.

7. Fejezet: A Nap Kapuja és a Próbatételek

A hajnal első sugarai éppen a hegyek csúcsait érintették, amikor Lili és társai elértek egy hatalmas, kőből faragott kapuhoz. A kapu két oldalán két hatalmas szobor állt, melyek a Nap és a Hold jelképeit tartották.

„Ez lesz a Nap Kapuja,” mondta Lili. „De hogyan juthatunk át rajta?”

Ahogy közelebb léptek, a két szobor megelevenedett, és mély hangon szóltak hozzájuk: „Üdvözlünk benneteket, utazók. Három próbatételen kell átesnetek, hogy átjussatok a kapun.”

Az első próbatétel a bátorságról szólt. Egy hatalmas, lángoló gyűrűn kellett átugraniuk. Minden állat, Lilitől kezdve az őzikékig, bátran szembenézett a kihívással és sikeresen átugrott a gyűrűn.

A második próba az önzetlenségről szólt. Egy rejtélyes ládát mutattak nekik, amelyet csak az nyithatott ki, aki készen állt megosztani a legértékesebb tulajdonságát másokkal. Lili gondolkodott egy pillanatig, majd rájött, hogy az ő legértékesebb tulajdonsága a vidámság. Mosolyogva megosztotta vidámságát a társasággal, mesélve nekik egy vicces történetet, amitől mindenki nevetni kezdett.

Amint a nevetésük betöltötte a levegőt, a láda csodálatosan kinyílt, és egy fénylő kristályt mutatott, ami a következő próba kulcsa volt. Lili és barátai meglepődve, de boldogan fogadták az újabb sikerüket, és készen álltak a következő próbatételre.

A harmadik és utolsó próba a bölcsességről szólt. Egy rejtvényt kellett megfejteniük, amely az erdő és az ég kapcsolatáról szólt. A baglyok közösen találták meg a választ, amely az élet körforgására utalt.

Minden próbát sikeresen teljesítve, a kapu lassan kinyílt, és egy ragyogó út tárult eléjük, amely a hegyek mélyébe vezetett.

„Eljött az idő, hogy megtaláljuk a drágakövet,” mondta Lili, miközben a csillogó úton haladtak előre.

A társaság izgatottan lépdelt tovább, tele reménnyel és kíváncsisággal, hogy mit rejtenek a hegyek mélyei és hogyan segíthetnek Csillogónak, hogy részt vegyen a varázslatos Csillagtáncban.